Mikor felébredek nem tudom hol vagyok.Viszont kétségeim sem voltak afelől hogy hercegnő vagyok.A Nagyváros hercegnője vagyok.Még ha szakadt ruhám nem is ezt a tényt közli az emberekkel.Ott ülök a folyó parton .E tegnapi napom forog a fejemben.Láttam ahogy apámat és anyámat megölték.Apa utolsó szavai csengenek fülemben.
-,,A 3.királyságban biztonságban leszel.,,
Pontosan ezt mondta mielőtt katonák törtek ránk és kitépték apám szívét.
Sírva fakadok.Miért kerültünk ilyen helyzetbe?Mit vétettünk?Egész életükben jót cselekedtek erre egyszerűen legyilkolják őket.
-Hé te ott, jól vagy.?-kérdezi egy lány és mellém jön.
-P...persze.-válaszolom egyből mire ő kérdőn néz rám.
Átkarolja a vállam és bátorítón szól:-Semmi baj . Tudom ki vagy,Aleya . Sajnálom ami a szüleiddel történt.
-H...Hogy jöttél rá ilyen gyorsan?-kérdezem meglepetten.~Francba ennyire felismerhető vagyok?~
-A királyi címer van a nyakláncodon.-mutat a nyakláncomra.
Ijedten kapok oda.-Elfelejtettem.
-Semmi baj.-nevet.-A nevem Koyuki . A várban lakok.Felmegyünk átöltözöl és a királyhoz megyünk.Oké?
Bólintok mire ő felsegít.
Semmi bajom nincs , csak néhány karcolás.Hogy-hogy kijutottam a várunkból?Ez apám ajándéka.Hosszú évekig a tanulás mellett harcolni tanított.Alig voltam tíz éves de már a kard jobban állt a kezemben mint egy toll.Ismét elkapnak az érzelmek és sírva fakadok.
-Nyugodj meg.-ölel át Yuki .-A hátsó folyosón megyünk a szobámba.Nézünk neked valami ruhát.
-Köszönöm Yuki.-felelem szipogva.
Elmosolyodik: Nincs mit , hercegnő.
-Ne hívj így , oké?A nevem Aleya.
-Rendben.Akkor Aleya.
A várfal mellett megyünk.Yuki szerint senkinek nem szabad felkeltenünk a figyelmét.Nem is tettük.Néma csendben fel az emeletre és be Yuki szobájába .
-Ülj le . Hozok egy rongyot akivel letöröljük az arcod és a sebeid.-azzal eltűnik egy szobában.
Ülök és a szobát nézegetem.Nagy ágy ,szekrények , képek a falon .Minden rózsaszín és lila.
Yuki egy ronggyal tér vissza.Letörli az arcom majd a térdem és a könyököm.
-Vedd ezt fel.-ad a kezembe egy ruhát .-Keresek egy cipőt és utána megkeressük a királyt.
-És mit fogunk mondani a többi embernek?-kérdezem és leveszem a rongyos ruhámat.
-Hogy egy királyi rokon vagy.Ja igen és van egy bátyám aki szeret szimatolgatni az emberek után.Elég bunkó szokott lenni.-keresgél a szekrényében.-Szóval ne vedd fel amit ő mond.Ha bánt úgy is megvédelek tőle.
Oda ad egy lila lapos talpú cipőt.
Felveszem azt is és elindulunk valamerre.Vissza le ahonnan jöttünk csak most nem megyünk ki az udvarra hanem balra egy folyosóra.A folyosó végén egy nagy terem volt.És teljesen üres.
-Hol a király?-szól hitetlenkedve Yuki.
-A király az udvaron van a lovagokkal.-szól egy cseléd lány.
-Köszi.-hadar és magával húz az udvarra.
Az udvarra érünk.Yuki egy térre húz.
A király összefont kezekkel nézi ahogy katonái edzenek.Azarel nem éppen királyian van öltözködve.Inkább lovagnak nézném.Onnan tudni hogy ő a király mert a korona a feje tetején van.
Yuki egyenesen a királyhoz húz.Yuki elmagyarázza nyomorultságos helyzetem én pedig a katonákat pásztázom.Egy fiú felkeltette az érdeklődésem.Bár igazából inkább férfi mert 27 éves körül tippelem.
-Szóval ő az.-állapítja meg Azarel.
-Igen.-biztatja Yuki.
-Aleya.-nyújt kezet a férfi.
-Üdv.-fogok vele kezet.
-Ne vedd sértésnek de szeretnék megbizonyosodni arról hogy tényleg te vagy az.Úgy hallottam kicsi korod óta forgatsz kardot.
-Persze semmi baj.
Azarel leküldi katonáit az edző térről . Kinézek magamnak egy vékony pengéjű acél kardot.Nem nehéz tehát könnyebb vele mozogni és vékonyságával ellentétben nehezen törik.
-Kapitány.!-Szól oldalra az úr .-Kérlek ne essen baja de ne is hagyd magad.
Hátra tekintek.Ó egek.Ez az a fiú akit kukkoltam.
-Örültem.-veti oda félfogról.
Nem válaszolok.Csak egyből támadásba lendülök.A fiú résen van és hárít.Pontosan tudom hova suhintok a kardommal és hogy mit fog lépni az ellenfelem.Sőt arra is rájöttem hogy a fiú támadása előtt a bal lábára lép.Ha sikerül megsebeznem a lábát akkor nyertem.Hátrálok a támadása elől , egészen addig amíg a kardját bele nem állítja egy fabábuba.Támadok ő pedig elkapja a kezem és magához húz.Nagyon próbálja kiszabadítani a kardját de nem sikerül.Ököllel képen törlöm és pont mikor kiszabadul a fegyvere kirúgom a lábát.A fiú a földre esik.A kardom hegyét a torkához helyezem.
-Nyertem!-jelentem ki a királyra tekintve.-Ne vegye a szívére kérem.-nevetek gúnyosan.
A srác feláll és elém lép.
-Figyelj ,kislány. Én nem az az ember vagyok akivel szórakozni lehet.Tűnj az utamból vagy eltiporlak.-kiált rám.
-Nem félek se tőled se mástól!-kiáltok és a fiú szemébe nézek.-Semmitől nem félek!
-2 napot nem bírsz ki itt.Ha most nem félsz én megtanítalak félni.!-morog idegesen.
Felemeli a kezét.
-Ayato!-kiált Yuki és elkapja a fiú kezét.-Ha megütöd velem gyűlik meg a bajod , te balfácán.
Ayato ránt egyet a kezén hogy a megmentőm elengedje.
-Maradj ki ebből hugi!-vágja Yuki fejéhez és elmegy.
~Hugi?!~
